![]()
A három pillangó
Írta: Helena
Kedves gyerekek… most mesét mondok néktek a három pillangóról.
Üljetek szépen a mesesarokba, figyeljétek ezt a kedves kis történetet!
Egyszer volt… hol nem volt, volt egyszer három kicsi pillangó.
Testvérek voltak… és nagyon szerették egymást. Egyformák voltak, de
mégis különbözőek, mert más-és más színűre festette szárnyacskájukat a
szivárvány.
Így hát kék, sárga és ibolyaszínben pompázott a selyem pilleszárnyuk.
Pillangómama amint látta, hogy szépen kisütött a nap, útnak indította
őket a tarka rétre fogócskázni. Ott táncoltak körbe- karikába, s
időnként megpihentek egy-egy
virág közepén, billegtetve szárnyacskájukat, hisz nagyon elfáradtak ebben a játékban.
A szellőlányka olykor felkapta őket, s hagyták ezt a huncut játékra való
felszólítást. Vígan is telt a napjuk, hét ágra sütött a nap. A mezőn
madarak daloltak… s nini még a nyuszik is kedvet kaptak a játékuktól.
Hatalmasat bukfencezve a selyem fűben egy óriási játszótérré változott a
mező. Méhek dongtak, gyűjtögették a lábukra erősített kis kosárkájukba a
finom virágport. Így játszva dolgozgattak, az emberek örömére.
De sajnos ennek a jókedvnek hirtelen vége is szakadt.
Óriási eső fellegek sorakoztak a rét felett, mint hatalmas párnák
dagadtak, és várható volt, hogy egyszer a párna szét is szakad, ami
aztán meg is történt.
Szegény kis pillangók… az otthonuk távol volt, mert a játék hevében
nagyon eltávolodtak a biztonságot nyújtó virág házikójuktól, no meg a
mama féltő szárnyaitól.
Hiába okította őket a mama, hogy látótávolságon belül maradjanak, de a
játék elvonta a figyelmüket és most be is következett a baj.
Ázott szárnyaik egyre nehezültek, kétségbeesve próbáltak menedéket keresni.
Nem volt senki, aki útba igazította volna őket, hogy merre van az otthonuk, így hát gyorsan menedéket kellett keresniük.
De hova, merre menjenek… tanakodtak.
A kék pillangó bátrabb volt, odaszállt egy szép kék virághoz és kérlelni kezdte.
-Virágom, virágom, kedves jó barátunk, engedj be bennünket, mert megázunk!
A virág kikukucskált a levelek mögül… fejét a szél megbillentette és makacs hangon így szólt:
– Beengedlek, de csak téged kék pillangó…
A kis kék pillangó elszomorodott és csak ennyit válaszolt
– A testvérkéim nélkül nem megyek… inkább bőrig ázom…
Szálltak tovább, de már a szél is kezdett haragosan fújni,…de nini!
Itt van egy sárga virág, majd megpróbáljuk ismét.
A sárga pillangó is kérlelni kezdte a virágot.
Itt sem jártak sajnos szerencsével, s nagyon elszomorodtak.
Erejük már fogytán volt, mire végre találtak egy ibolyaszínű virágot.
Hiába sírdogáltak, nem esett meg a szíve ennek a virágnak sem a három pillangón.
Kicsi szoknyácskájuk már teljesen színevesztett lett, már úgy nézett ki,
hogy soha többé nem fognak hazatalálni, mert szétázott teljesen a
szárnyuk és nagyon átfáztak.
Leverte őket az eső a földre, de valahogy egy termetes levél alá sodorta őket a szél.
Összebújtak… ott dideregtek…
Az ég mennydörögve rázta öklét, majd időnként csattogó ostorával
odasuhintott, ahova éppen kedve tartotta. A félelemtől reszkettek, és
amint feltekintettek látják ám, hogy egy megtermett kúszó növény
kapaszkodik felfelé egy kiszáradt öreg fa törzsére, hatalmas mélykék
virágtölcséreivel.
Elgyengült hangon kezdték kérlelni a virágot a pillangók…
– Virágunk, virágunk, kedves jó barátunk, engedj be bennünket, mert megfázunk!
Átázott a szoknyácskánk, szomorú lesz mamácskánk…
A serleglonc büszkén kihúzta derekát, még magasabbnak tűnt és szép
lassan szétnyitotta kelyhét a három pillangónak, mert nagyon megsajnálta
őket.
A virágbölcsőben friss nektárt ittak… megpihentek… és el is aludtak.
Mire megszáradt a pilleszoknyájuk kisütött a nap, ragyogott az ég.
A pillangók megköszönték a jó szándékot, s hogy nem szakította szét az összetartozásukat a virág.
Búcsúzóul a legszebb táncukat lejtették a virág körül, majd megszáradva szárnyra kaptak, hogy megkeressék a haza vezető utat.
Nagy volt az öröm otthon amikor előkerültek. Örömtáncot jártak, de már a
mama és a papa is csatlakozott hozzájuk.
Kedves gyerekek! Mi a tanulsága a mesének, ki tudná nékem elmondani?
Hát jó…ha még elmélkedni szeretnétek várok….
Az a tanulsága, hogy a testvéri szeretet, a kötődés mindennél erősebb.
Olykor, ha nehézségek támadnak az életünk során, akkor sem szabad cserbenhagynunk egymást.
Segíteni kell a másikat, s ha kell le is kell tudni mondani a bajba jutott javára, nem önös érdekeinket nézni és képviselni.
A testvér szóban benne foglaltatik… vér a véremből…
Hát a három pillangó is így cselekedett… inkább együtt áztak, de nem
hagyták el egymást. A szeretet melegítette kicsi szívüket és hazavezette
őket a mama és a papa védelmet nyújtó szárnyai közé.
Itt a vége….. fuss el véle.
Szép álmokat gyerekek!
![]()
