![]()
![]()
![]()
A három pillangó
Írta: Helena
Kedves gyerekek! Egy mesét mondok néktek a három pillangóról.
Üljetek szépen a mesesarokba, figyeljétek ezt a kedves kis történetet!
![]()
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három kicsi pillangó.
Testvérek voltak és nagyon szerették egymást. Egyformák voltak, de mégis különbözőek, mert különböző színűre festette a szárnyacskájukat a szivárvány, így hát kék, sárga, és ibolyaszínben pompázott a selyem pilleszárnyuk.
![]()
Pillangómama amint látta, hogy szépen kisütött a nap, kiengedte őket a tarka rétre játszani. Ott táncoltak körbe, karikába, időnként megpihentek egy-egy
virág közepén. Vígan telt a napjuk, de a jókedvüknek hirtelen vége is szakadt.
Óriási eső kerekedett, az otthonuk távol volt, mert a játék hevében nagyon eltávolodtak a biztonságot nyújtó virág házikótól.
Ázott szárnyaik már egyre nehezültek, így hát gyorsan menedéket kellett keresniük. De hova, merre menjenek? – tanakodtak.
![]()
A kék pillangó bátrabb volt: odaszállt egy szép kék virághoz és kérlelni kezdte.
-Virágom, virágom, kedves jó barátom, engedj be bennünket, mert megázunk!
A virág kikukucskált a levelek mögül és makacs hangon így szólt:
– Beengedlek, de csak téged kék pillangó.
A kis kék pillangó elszomorodott és csak annyit válaszolt:
– A testvérkéim nélkül nem megyek, inkább bőrig ázom.
Szálltak tovább, de már a szél is kezdett haragosan fújni, de nini! Itt van egy sárga virág, majd megpróbáljuk ismét.
![]()
A sárga pillangó is kérlelni kezdte a virágot.
Itt sem jártak sajnos szerencsével, s nagyon elszomorodtak, erejük már
fogytán volt mire végre találtak egy ibolyaszínű virágot.
![]()
Hiába sírdogáltak, nem esett meg a szíve ennek a virágnak sem a három pillangón.
Kicsi szoknyácskájuk már teljesen színevesztett lett és már úgy nézett ki, hogy soha nem fognak hazatalálni, mert szétázott a szárnyuk és nagyon átfáztak.
Leverte őket az eső a földre, de valahogy egy termetes levél alá sodorta őket a szél.
Összebújtak, úgy dideregtek. Az ég mennydörögve rázta öklét, majd időnként a csattogó ostorával odasuhintott, ahova éppen kedve tartotta. A félelemtől reszkettek, és amint feltekintettek látják ám, hogy egy megtermett kúszó-
növény kapaszkodik felfelé, hatalmas mélykék virágtölcséreivel.
Elgyengült hangon kezdték kérlelni a virágot:
– Virágunk, virágunk, kedves jó barátunk, engedj be bennünket, mert megfázunk! Átázott a szoknyácskánk szomorú lesz mamácskánk.
A serleglonc büszkén kihúzta derekát, még magasabbnak tűnt és szétnyitotta kelyhét a három pillangónak, mert megsajnálta őket.
![]()
Ott a virágbölcsőben friss nektárt ittak, megpihentek, el is aludtak.
Mire megszáradt a pilleszoknyájuk kisütött a nap, ragyogott az ég.
Köszönték a jó szándékot, hogy nem szakította szét az összetartozásukat a virág. Búcsúzóul a legszebb táncukat lejtették a virág körül, majd megszáradva elindultak, hogy a haza vezető utat megkeressék.
![]()
![]()
Nagy volt az öröm otthon, amikor előkerültek. Örömtáncot jártak, de már a
mama és a papa is csatlakozott hozzájuk.
Hogy mi a tanulsága a mesének?
Az a tanulsága, hogy a testvéri kötődés mindennél erősebb. Olykor, ha nehézségek támadnak, akkor sem szabad cserbenhagynunk egymást.
Ők is inkább együtt áztak, de nem hagyták el egymást, a szeretet melegítette kicsi szívüket és hazavezette őket a mama és a papa védelmet nyújtó szárnyai közé.
Itt a vége, fuss el véle!
![]()
![]()
![]()
Erdő szélén áll a bál,
Maci Laci búskomor,
gipszben van a lába,
