Az én kutyám…
Helena
Buci
Juci álmos kutyus kukucskál,
hol a gazdi? Egyre csak ezt kérdi már.
Egyre várja, hívja kisgazdáját,
hátha kap, egy kis csokikát.
Elromlik
majd a fogacskája,
fáj aztán a nagy pofázmánya,
mehet kutyus fogászatra,
leesik majd az álla.
Buci
Juci! Nincsen nasi,
megfájdul majd a pókhas poci.
Helyetted, majd én befalom,
lesz is nagy vigalom.
Úgy
szeretlek téged kutyuskám,
feláldozom érted a fogacskám,
megnövesztem a kicsi pocakom,
helyetted a csokidat befalom.
Kutyuskámnak
a fogára vigyázok,
csokit akar, én majd reá kiáltok.
Ebugatta Buckó Juckó, mész a sarokba!
Ki látott már csokit enni, titokban.
Kutya
csokit…hm csontot, azt megkapod,
nem fáj majd a fogad, ha azt harapod.
Én sem kérek tőled, ígérem egy harapást,
mind a tiéd, edd meg, és el ne ásd!