Helena gyermek versei-meséi

 Csillagos altató
Helena

Madarak hangja lassan már csitul,
az égen,  ezernyi lámpás kigyúl.
Bújj mellém, nézzük az ablakon át…
tengernyi csillag hogy  vigyáz  reánk.

Hold ezüstje ablakon berepül,
kicsi szobádban minden szenderül.
Szunnyad  a kis mackó, s a póniló,
karomban ringatlak, ó be jó.

Gyere kicsim, csendesen mesélek,
hogy  újabb vidám napot remélek.
  régi kedves dalod eldúdolom,
így ébredsz mellettem  új  hajnalon.

 Bevallom, nagy-nagy szeretettel szerkesztem ezt a parányi mesesarkot számotokra.

Így kicsit személytelennek érzem,  hiszen nem is tudjátok ki  az, aki kedveskedni szeretne néktek szinte naponta, kis verseivel. Mivel én is anyuka és már nagymama is vagyok,
némi tapasztalattal rendelkezem a gyermeki lélek és érdeklődés területén.
Kicsiknek szántam ezt az oldalt,  kikből egyszer nagyok lesznek, majd az idő előrehaladtával anyukák és apukák.

Ez vagyok én:

Helena

Még annyit szeretnék elmondani, hogy Szűcs Ilona Helena a nevem.

Minden versemet és írásos anyagomat Helena néven adom közre, de olykor megesik, hogy Ilike46 néven tudok csak jelen lenni bizonyos oldalakon, mert a Helena név már foglalt. 

Remélem sok vidám percet fogunk együtt eltölteni az oldalamon.

Szeretettel várlak!

Helena

Jön a vihar

Helena

Tisza mellett kicsi kunyhó

abban alszik két kis lurkó,

ősz anyóka álmuk nézi,

fél szemével kincsét védi.



Esti mesét nem ő mondta,

csendes imát nékik súgta,

altatót tücsök muzsikált,

apóka a rókával kiabált.


Zene-bona nagy a lárma,

sötét borult a határra,

bagoly szeme hunyorít,

itt az egér… már visít.



Öreg apó fel is riad,

mi az, mi ily lármát csap?

Szegény egér itt a vég…
                     
bagoly mondja, hú-hú be szép.



Alszik a táj a víz csobban,

halász evez a ladikban,

hálót vetni indul hamar,

jön a vihar, szelet kavar.



Repül kalap be a vízbe,

paprikás lesz majd estére.

Bográcsba kerül, ami fogás

légy vendége kicsi pajtás.

Vidám hétvégét kívánok!