Helena gyermek versei-meséi

Hóember
Helena

Hideg a tél,
de nem fázom,
hóból van a
nagykabátom.

Piros orrom
fagy csavarja,
egész testem
hó takarja.

Seprőmet, ha
kézbe veszem..
fejemre majd
sapkám teszem,
szén szememben
fény úgy ragyog,
ha mosolyodat
nékem adod.

Hógolyóból
megszülettem,
vidámságból
kerekedtem,
gyere pajtás
táncolj körbe,
nézd csak orrom..
milyen görbe!

Ovodában…
Helena

Gyere ide ..
súgok neked,
hajtsd vállamra
kócos fejed.

Tanultam egy
jó mondókát,
megtanítlak
te is mond hát:

Verd össze a
tenyeredet
kis pajtásom
de jó veled.

Fogócskázzunk,
labda gurul,
gyere Gyuri
arcod pirul.

Hull a pihe
szánkó repül,
ovisoknak
szíve derül.

Jó a móka
a kacagás,
soha nem lesz
végállomás.

Télapó köszöntő

Helena

Kedves öreg Télapó,

jöjj hamar ha hull a hó,

sok kis gyermek nagyon vár,

ajtónk tárva nincsen zár.

Csillagfényes éjszakán

érkezik a fürge szán.

Nézi Pista, Jóska, Kató,

alig látják.. . hullik a hó.

Kedves öreg Télapó!

Melegedj meg nálunk,

ha hoztál is valamit

mi bátran eléd  állunk.

Jóságodnak híre járt

szeret minden gyermek,

szívünk repdes mikor jössz,

Télapó te kedves.

Aludj kicsim…
Helena

Aludj kincsem
hunyd be szemed
dalt dúdolok
most majd neked.

Hunyd be szemed
vigyázok rád
elringat majd
Édesanyád.

Tente-baba
mosolygok rád
nagyon szeret
Édesanyád.

Tél a kertben

Helena

 Kicsi
madár
ül az
ágon,
oson
a tél
nagyon
szánom.

Dermedt
szárnyát
emelgeti,
kicsi
magját
keresgeti.

Szánd
meg szegényt
hogyha
lehet,
etesd
meg őt
kedves
gyermek.

 Tavasszal
majd
dalra
fakad,
kis
kertedben
veled
marad.