Helena gyermek versei-meséi

Hóember
Helena

Hideg a tél,
de nem fázom,
hóból van a
nagykabátom.

Piros orrom
fagy csavarja,
egész testem
hó takarja.

Seprőmet, ha
kézbe veszem..
fejemre majd
sapkám teszem,
szén szememben
fény úgy ragyog,
ha mosolyodat
nékem adod.

Hógolyóból
megszülettem,
vidámságból
kerekedtem,
gyere pajtás
táncolj körbe,
nézd csak orrom..
milyen görbe!

Ovodában…
Helena

Gyere ide ..
súgok neked,
hajtsd vállamra
kócos fejed.

Tanultam egy
jó mondókát,
megtanítlak
te is mond hát:

Verd össze a
tenyeredet
kis pajtásom
de jó veled.

Fogócskázzunk,
labda gurul,
gyere Gyuri
arcod pirul.

Hull a pihe
szánkó repül,
ovisoknak
szíve derül.

Jó a móka
a kacagás,
soha nem lesz
végállomás.