Tél az erdőben

Helena

Búcsúzik az ó esztendő

hóban vigad a vén erdő,

megrázza a hó sapkáját

erdő népe tátja száját.

Összegyűl az állat sereg

álmos maci sem kesereg,

brummog ő is jó nagyokat

nem is bánja a fagyokat.

Ugrándoznak puha hóban

nem rejtőznek a bozótban,

erdész bácsi gondol reájuk,

gazdag lesz a vacsorájuk.

Etetni kell… fagyos a tél,

ágak között cikáz a szél,

üres gyomrú állat sereg

ne éhezzen… segítsetek.

Kicsi fenyő

Helena

Kerek erdő közepében
fenyőfácska áll ott szépen,
kerülgeti fagynak szele,
didereg már tű levele.

Csábítja őt fényes pompa,
szíve mégis ide húzza,
Karácsonynak fénye múlik,
tűlevele sírva hullik.

Jobb lesz néked  –  súgja erdő -,
maradj köztünk kicsi fenyő,
mókus vígan nem ugrálhat,
ha engedsz a csábításnak.

Majd a télnek hósapkája
dísze lesz s a szép ruhája.
Tündököl majd fehérsége,
csodálja őt  erdő népe.

Hat kis cica

Helena

Láttatok már ilyen csodát,
kis kosárban hat kis cicát?
Kosár cica, ha dorombol,
Buksi mégis vígan horkol.

Ragyog a sok pici szempár,
édes tejjel mamájuk vár.
Kunkorodik farkincájuk,
nézd csak milyen tejes szájuk.

Télapó köszöntő

Helena

Kedves öreg Télapó,

jöjj hamar ha hull a hó,

sok kis gyermek nagyon vár,

ajtónk tárva nincsen zár.

Csillagfényes éjszakán

érkezik a fürge szán.

Nézi Pista, Jóska, Kató,

alig látják.. . hullik a hó.

Kedves öreg Télapó!

Melegedj meg nálunk,

ha hoztál is valamit

mi bátran eléd  állunk.

Jóságodnak híre járt

szeret minden gyermek,

szívünk repdes mikor jössz,

Télapó te kedves.