Kicsi fenyő
Helena
Kerek erdő közepében
fenyőfácska áll ott szépen,
kerülgeti fagynak szele,
didereg már tű levele.
Csábítja őt fényes pompa,
szíve mégis ide húzza,
Karácsonynak fénye múlik,
tűlevele sírva hullik.
Jobb lesz néked – súgja erdő -,
maradj köztünk kicsi fenyő,
mókus vígan nem ugrálhat,
ha engedsz a csábításnak.
Majd a télnek hósapkája
dísze lesz s a szép ruhája.
Tündököl majd fehérsége,
csodálja őt erdő népe.
