Helena gyermek versei-meséi

Anyó, Apó és a gyerekek /esti mese/

Helena

Tisza mellett kicsi kunyhó
abban alszik két kis lurkó,
ősz anyóka álmuk nézi,
fél szemével kincsét védi.

Esti mesét nem ő mondta,
csendes imát nekik súgta,
altatót tücsök muzsikált,
apóka a rókával kiabált.

Zene- bona nagy a lárma
sötét borult a határra,
bagoly szeme hunyorít,
itt az egér, már visít.

Öreg apó felriad
mi az mi ily lármát csap?
Szegény egér itt a vég…
bagoly mondja, hú be szép.

Alszik a táj a víz csobban,
halász evez a ladikban,
hálót vetni indul hamar,
jön a vihar, elég nagy baj.

Repül kalap be a vízbe,
paprikás lesz majd ebédre
bográcsba kerül, ami fogás
légy vendége kicsi pajtás.

Buci-Juci  a falánk kutyus
Helena

Buci Juci álmos kutyus kukucskál,
hol a gazdi? Egyre csak ezt kérdi már.
Egyre várja, hívja kisgazdáját,
hátha kap, egy kis csokikát.

Elromlik majd a fogacskája,
fáj aztán a nagy pofázmánya,
mehet kutyus fogászatra,
leesik majd az álla.

Buci Juci! Nincsen nasi,
megfájdul majd a pókhas poci.
Helyetted, majd én befalom,
lesz aztán nagy vigalom.

 Így szeretlek téged kutyuskám,
feláldozom érted a fogacskám,
megnövesztem a kicsi pocakom,
helyetted a csokidat befalom.

 Kutyuskámnak a fogára vigyázok,
csokit akar én majd reá kiáltok.
Ebugatta Buckó Juckó mész a sarokba!
Ki látott már csokit enni titokban.

 Kutya csokit, csontot, azt megkapod
nem fáj majd a fogad, ha azt harapod.
Én sem kérek tőled egy harapást,
mind a tiéd, edd meg, és el ne ásd!