Anyó, Apó és a gyerekek /esti mese/
Helena
Tisza mellett kicsi kunyhó
abban alszik két kis lurkó,
ősz anyóka álmuk nézi,
fél szemével kincsét védi.
Esti mesét nem ő mondta,
csendes imát nekik súgta,
altatót tücsök muzsikált,
apóka a rókával kiabált.
Zene- bona nagy a lárma
sötét borult a határra,
bagoly szeme hunyorít,
itt az egér, már visít.
Öreg apó felriad
mi az mi ily lármát csap?
Szegény egér itt a vég…
bagoly mondja, hú be szép.
Alszik a táj a víz csobban,
halász evez a ladikban,
hálót vetni indul hamar,
jön a vihar, elég nagy baj.
Repül kalap be a vízbe,
paprikás lesz majd ebédre
bográcsba kerül, ami fogás
légy vendége kicsi pajtás.
