Helena gyermek versei-meséi

Csillagos altató

Helena

Madarak hangja
lassan már csitul,
az égen sok ezernyi,
égi lámpás kigyúl.
Bújj ide mellém,
nézzük az ablakon át,
apró csillagok hada,
vigyáz majd reánk.

A holdsugár ezüstje
az ablakon berepül,
kicsi szobádban,
minden elszenderül.
szunnyad már a
kis mackó és a póniló,
hallgasd csak dalom,
csillagos altatóm.

Gyere, búj karomba…
halkan mesélek,
hogy holnapra egy szép
új napot remélek.
Azt a régi, egykori
kedves dalt eldúdolom,
s így ébredsz  mellettem,
harmatos hajnalon.

Tavaszköszöntő

Helena

Igaz volt, vagy nem volt
Hol volt, hol nem volt
A kerek erdő túlsó végén
Egy kis tisztás volt.

Csörgedező kicsi patak
Bukdácsolva tovább szalad,
Habzik fodra és hömpölyög,
Oltja szomját tarka rétnek
Örömöt hoz apró népnek
Jön a vihar, jaj, mennydörög.

Sóhajtozik fű, fa, virág
Kivirul az egész világ
Madár dalol fent a fán.
Sóhajtozik fű, fa, virág.
Kivirul az egész világ
Itt a tavasz, itt van már.

Esőcseppje hull a fára.
Frissülünk valahára
Éled már a zöld erdő, s a rét.
Eső cseppje hull a fára
Kivirul fák lombos ága
Itt a tavasz itt van már.

Esőcseppje hull a fára
Oltja szomját valahára
Frissül már zöld erdő a rét
Sóhajtozik fű, fa, virág
Kivirul az egész világ
Itt a tavasz, itt van már.
Hurrrrrrrrrrrrrrrrá!!!!

Puszit kaptam…
Helena

Huncut legény
ez a Marci
puszit nékem
szokott adni.

Piros orcám
csak úgy ragyog,
víg a kedvem
boldog vagyok.

Kis pajtásom
légy ma vidám,
és ha szeretsz
kacsints reám.

Labda repül,
dalunk is száll,
vidám móka
jöjj te is már.

Körbe-körbe
karikába,
járjon gyorsan
Kinga lába.

Kicsi Kinga
ügyes nagyon,
dicséretet
ma ő  kapjon.

Cica lecke
Helena

Ülj hátamra
kicsi cicám,
ne huzigáld
a bajuszkám.

Fáj az nékem
                ne kínozz már,               
farkincámnak
      szőre feláll.    

Gyere inkább
bújócskázzunk,
forgassuk fel
kicsi házunk.

Megtanítlak
cica módra,
hogyan szól az
macska nóta.

Este majd, ha
csendes a ház
egérnépség
kitör a frász.

Előcsalunk…
finom  falat,
szánkat tátjuk
hamm bekaplak.

Havat igér

Helena

Hangolódjunk rá a télre
szelek fújnak majd éjfélre.
Havat ígért a rádió,
szánkózunk majd, ha hull a hó.

Elő hát a meleg sapkát!
Kicsi bundás meleg kabát
melegíti gyermek testét,
nem is várják majd az estét.

Pirul orca, virul kedved,
gyere pajtás csússzunk egyet.
Este, ha nyugodni térünk,
a bőrünkben  majd el sem férünk.

Várjuk a reggelt, lesz folytatás,
Ébredj korán kis pajtás!

Angyalszárny
Helena

Csendes léptek
árnya oson,
ágnak vége
ablakomon.

Kopog halkan
jégnek ujja,
hósapkája
télnek súlya.

Angyal szárnya
kert végében,
örvendezik
házunk népe.

Bukfencezzünk
be a hóba,
meglásd milyen
jó e móka.

Jégvirág

Helena

Hűvös téli hajnalon
jégvirág az ablakon,
csipke hűs ragyogása,
télnek fagyos szorítása.

Úgy ragyog mint a szemed,
tünékeny szépségét ne
bántsa kezed, mert olvad,
s a semmibe vész, volt és
nincs, csak ennyi az egész.

Fenyőfa kérése..

Helena

Kiskertemben
fenyő várja,
csodás díszért
karját tárja.

Fényes csillag
ékessége,
kerüljön rá
a hegyére.

Fejsze sebet
nem ejt rajta,
kertben díszlik,
boldog, s hagyja.

Ékeivel
ragyog nagyon,
friss rügyet hajt,
majd tavaszon.

Ne vágd ki a
fenyőfádat,
díszítsd fel, hogy
mindig láthasd.

Hóember
Helena

Hideg a tél,
de nem fázom,
hóból van a
nagykabátom.

Piros orrom
fagy csavarja,
egész testem
hó takarja.

Seprőmet, ha
kézbe veszem..
fejemre majd
sapkám teszem,
szén szememben
fény úgy ragyog,
ha mosolyodat
nékem adod.

Hógolyóból
megszülettem,
vidámságból
kerekedtem,
gyere pajtás
táncolj körbe,
nézd csak orrom..
milyen görbe!