Én vagyok Lexi a befogadott kutyus… Sok mindent meg kell még tanulnom, de az új gazdim nagyon szeret, tanít, orvoshoz vitt, hogy megvizsgáljon, hogy egészséges vagyok-e. Kaptam egy jó nagy szurit a fenekembe és féregirtót. Megfürdetett, olyan illatos lettem, nem ismertem magamra.
Most így nézek ki….
Lexi a gézengúz…
Helena
Álmos az ősz, így reggelen…
kutyám rossz, és még szertelen.
Szemét lesütve figyel reám,
mit tanítasz új gazdikám.
Tanítanám minden jóra,
hallgasson a gazda szóra,
gödröt ásni nem szabad,
metró építkezés elmarad.
Szomorúan veszem számba
ötlete reggel mi volt mára.
Összetépett újságpapír,
okos kutya, mondja a hír.
Gyere ide, beste lélek!
Füled húzzam, csak beszélek?
Tanuld meg a tisztességet,
ne rágd szét a kerti széket.
Mint motolla járt a lába,
gazdájának csak a szája.
Fejére is állt a világ,
maradj nyugton… gazda kiált.
Lehorgasztott fejjel nézi
gazda mérges, de nem érti…
Mint napszámos úgy dolgozott,
ötletéből ki nem fogyott.
Sok munkája kárba veszett,
mert a gazdi mindent temet.
Kezdhetem újra majd az ásást,
de nem adom fel, a folytatást.
