Nagyanyó már kötöget…
Helena
Hullanak már a levelek,
Nagyanyó újra kötöget.
Érkezik a hűvös nappal,
Oson az ősz sebbel-lobbal.
Mire újra szelek fújnak,
Kis pajtások elindulnak.
Vár a füzet, meg a móka,
Írni tanul Marci, Zsóka.
Meleg sapka fejre kerül,
Nagyi szíve csak úgy derül.
Melegíti Zsóka fejét,
Beleszőtte szív melegét.
Nem fázik már többé fejem,
Nagyikámat úgy szeretem.
Puszit adok, de akkorát…
Szeret téged kis unokád.
