Helena gyermek versei-meséi

 

Hóemberünk házasodik

Helena

Hóemberünk jó ember,
búslakodik már régen…
asszony után fájt a szíve,
s könnyezett a szén szem.

 

Szíve sajdult mikor látta
másnak is van párja,
bánatában olvadozott
sok kis gyermek bánta.

 

Összesúg a gyereksereg
készen áll a tervük…
csillagfénynek leple alatt
repdesett a lelkük.

 

 Hideg kezük, serénykedett,
úgy várták a reggelt,
ébredjen már hóemberük…
ki mosolyogva felkelt.

 

 Mellette már kicsi párja
aranyos kis gombóc,
ragyogott a sötét szeme
haja szőke, lengő kóc.

 

Lakodalom volt a kertben,
gyerkőc had a násznép,
így lepték meg a gyerekek,
s tervükből  lett  ajándék.